Manouche Jazz

Django Reinhardt volt a világ legcoolabb gitárosa, Stephane Grappelli pedig a jólfésült úriember angyalbőrébe bűjt ördögi hegedűs. Zenekaruk, a Hot Club de France beszélte először az amerikai jazzt ízig-vérig európai akcentussal. A francia cigánykaravánok világából érkező Django olyan új színt hozott a jazz világába, ami, és ez túlzás nélkül kijelenthető, mára egészen átformálta a szélesebb közönség jazzről alkotott képét. Ezt a zenét szokták nevezni manouche jazz, vagy gypsy jazznek, időnként egyszerűen csak django jazznek.

A Django Feszt megrendezésével egy olyan, nagyon különleges közösséget szeretnénk új barátokkal gazdagítani, ahol mi megtaláltuk az örök fiatalság forrását. Nem a zene vezet oda, maga a zene az.

Jazz Manouche. Életigenlés, humor, improvizáció, zenéje összetört szíveknek és gondtalan létezésnek.

De mit is jelent számunkra ez a zene?

Valahogy így tudnánk kifejezni:

Amint a zenekar belekezd, magával ránt, lenyűgöz minket az a könnyed virtuozitás, amivel játszanak, és mégis…finomabb, érzékibb és emberibb hangzással még sosem találkoztunk. Kettéáll a szemünk, csavarodik a fülünk, ahogy megpróbáljuk követni, most mi történik, mit játszanak ezek…?!…elmosolyodunk egy-egy zenei fricskán, a kikacsintásokon…szinte szétfeszít minket a muzsikából áradó energia, de valahogy sose éreztük magunkat ennél kisimultabbnak…

Olyan, mint hegyről a Balaton: egy nagy, sík vízfelület, körülötte gyönyörű, örök táj…figyeled, mozdulatlansága megnyugtat…közelről mégis ezernyi kis fodor tarkítja, megállíthatatlanul gördülve tovább egymás után, egymáson…